énekelni fárasztó.

na, ma sem sikerült korán kelni. szegény domi végül az én segítségem nélkül is tudott venni csempét...
aztán májkival ebédeltem, meg voltunk a rém szűkös elte-kávézóban, ahol idegesítő lányok nyomultak/lökték ki a kezünkből majdnem a kávét.
délután gyakoroltam, memorizáltam, miegymás, aztán próbára fel, ami jó hosszú volt.
a szépszemű meg holnap újabb szorítást igényel, kár, hogy élőben nem tudom ezt megtenni... hja. de majd februárban...