castra regina

megjártam regensburgot.
hát mitmonnyak, nagyon bajor. mindennek, még a kínai kajának is virsliszaga van. a város amúgy szép, tipikus duna-menti középkori (sőt római) városka.

a hotel jó volt, csak mindentől messze, viszont volt medanszié, ami majdnem állandóan üres volt, úgyhogy sokat fürödtem. meg mentem szaunázni is - rájöttem, hogy szeretem a szaunát, de csak egyedül. a koncerten kábé 10-en voltak, de azok mind fontosak voltak valamiért. ott volt pl. a ricordi kottakiadó egyik munkatársa münchenből, megkérdezte, honnan szerzünk mi, diákok, kottát: odavágtam neki, hogy én spec fénymásolok... furán nézett.
a vacsora a koncert után jól sikerült, jó rövidre, hogy pontosítsunk: álmosak voltunk.

hd, szervező, anke (szervező 2), milena, wojciech

szóval a város.

van a dom sankt peter. a tornyai nem régiek, de azért szép.



van a duna meg a város, nappal szemben nem túl izgató.



és itt van a kapu, ahol marcus aurelius is megfordult.



...és mert medve...

túl sok egyszerre

ma nem sikerült úgy betáblázni a napot, ahogy szerettem volna. egyik próba csúszott erre, a másik arra. jól kikészültem a nap végére.
amúgy beindult a karácsonyi vásár a piactéren (képek később) és pl ahogy kilépek, egy magyar lángosossal találom szembe magam. vicces valahol :)

10.d :)

amikor 2004-2005-ben a városmajorban tanítottam, a kedvenc osztályom az akkori 10.d volt. ők voltak a legbarátságosabbak, meg a legproblémásabbak (legalábbis engem óvtak tőlük, de érdekes mód velük nem volt soha konfliktus). na meg egyéb okok is közrejátszottak, lényeg, kedveltem őket. ma pedig meghívtak az osztálytalálkozójukra. megyek :)

schlafstörungen

miért nem tudok elaludni esténként? és otthon miért tudok?
vettem macskagyökér tablettát még régen, amikor hasonló problémák gyötörtek, de az sem segít most. pedig nincs okom idegeskedni...
ma pl. 9-től kellett volna tanítanom, de muszáj volt lemondanom az órát reggel 7kor, mert nem bírtam megmozdulni 5 óra alvás után. brrr.

voltam otthon

...és tök jó volt. szombaton a régi nőikarom jubileumi koncertjén vezényeltem, klassz volt, vidám volt az egész rendezvény. aztán medvéztem, vasárnap is, vas este meg a byrd énekegyüttes koncertjén szálltam be egy-egy darabba. aztán májkinál is voltam, vidám volt. aztán megint medvéztem. a hazautam tegnap rendkívül nyugisan telt, a mai nap is, leszámítva azt, hogy küzdenem kellett egy teremkulcsért. de ezeket leszámítva nem történt semmi rendkívüli. most a napnak hivatalosan vége, elmegyek nemsokára rewe-be, visszaviszem a felgyülemlett visszaváltható flakonok egy részét.

maci kocsit hajt

100 ml

begyűjtöttem minifogkrémet, minikrémet és minikontaktlencsefolyadékot, még 5 ml szabadon maradt a zacsiban, de jobb, mint ha több cuccom lenne.
amúgy ma esett a hó :)
egyéb nem történt.

eschi letudva

megvolt a dupla kantáta-koncert, mindkettő elég piszkosra sikerült, de a közönség talán nem minden piszkot vett észre. fáarsztó volt, legfőképp a kettő közti két órás várakozás...
most dőlök, holnap végül nem utazom berlinbe, hanem inkább szombat hajnalban.

horizontális eső

pont kifogtam egy turnus horizontális esőt - ez ilyen helyi különlegesség. az eső nem fentről lefele, hanem balról jobbra, vagy jobbról balra esik. a cipőm egyik fele pl. nem lett vizes. a másik csurom.
amúgy eső előtt ez a kép fogadott a suliból hazafele tartva:

az ott a karácsonyi vásár óriáskereke. kábé 10 méterre a bejárati ajtómtól...

geschafft

megvolt ma - többek között - az előéneklés a versenyre: sikerült, továbbjutottam :) mitsuyo, katharina és én. wild növendékei közül egy sem (nem készültek fel rendesen). mókás lesz hát! három nap wellness + verseny. jee

éliás tóbiás

lemondtam az éliást, pedig engem választottak.

a rövid sztori így hangzik:
október elején a tanárom felhívott, hogy lenne-e kedvem énekelni mendelssohn éliásának második felét. nem nagyon van más, aki tudná csinálni és eléggé passzol hozzám. az első felét christian énekli. elvállaltam, annak ellenére, hogy le kellett mondanom két otthoni koncertet.
a többi szólam szólistáinak előéneklést szerveztek, ami két hete volt végül. annak rendje és módja szerint rendetlenség volt, rossz hangulat, csámcsogás, a professzorok részéről játék a növendékekkel és konkurenciaharc. a másik énektanár, nevezetesen wild, kitalálta végül, hogy az új kínai bariton, wang is szeretne előénekelni (pontosítsunk: wild szeretné, ha wang előénekelne - saját tanítványáról lévén szó). ez ugye azt jelentette, hogy christiannak és nekem is elő kell énekelni, habár már egyszer felkértek a koncertre. ez eleve már elég vérforraló dolog volt. a "második" előéneklés ma zajlott le. wang énekelt, mindent, csak épp azt nem, amit előre egyeztetett a rektor a professzorral. aztán nekem kellett énekelnem: én azt az áriát vittem, amit előre megbeszéltünk. ennek ellenére, miután "befejeztem" a wang által félbehagyott áriát, a rektor egy másik számot kért tőlem, amit ugyan már egyszer énekeltem, de az legalább egy hónapja volt. jeleztem, hogy eléneklem, de nem ígérhetek semmit, nem így készültem. a tanárom a színpadra pattant és lekísérte a számot, amit úgyahogy előénekeltem. ezek után nem csoda, hogy kissé kikészültem ezen a kis játszmán. mondanom sem kell, az egész ének tanszak növendékestül, mindenestül ott ült és figyelt. az előéneklés általam végighallgatott része elég kínosan zajlott, majd mikor d. kettner akart újra előénekelni (egyszer már sajnos megtette), távoztam a helyszínről. felháborodva, mérgesen, mindezt teljesen hiába. ekkor döntöttem el, hogy bármilyen döntés születik, nem veszek részt többé ebben a projektben. nem szeretem a darabot, nincs kedvem ilyen hangulatban tovább bármit tenni az egészért. a tanárommal már beszéltem, azt mondta, hogy ezáltal wild kártyáit erősítem. én meg mondtam, hogy köszönöm, nem kívánok jolly joker lenni, nem vagyok az eszközük. aztán végül megértette és mondta, hogy ő is így döntött volna az én helyemben.
a tanárok, elsősorban wild, konkurrenciaharcot szítanak az amúgy példásan békésen működő énektanszakon. ez egyszerűen nevetséges és szomorú.
nem veszek ebben részt. ez van.
hálisten az otthoni két koncertet még időben visszaigazoltam, mégis csinálom őket...

a nap fele

megvolt az eschenburg-próba, egész elviselhető volt (bár késtem vagy 15 percet, de megesik az ilyen).

adelheid pózol (amúgy rektorné)

meg leadtam a versenyjelentkezésemet - lesz lübeck mellett egy verseny, ahova 9 embert engednek tovább a fősulikról (tőlünk hármat) és valami 5 díj elnyerhető. szal lényegesen nagyobb eséllyel lehet indulni, mint mondjuk a schumann-versenyen, ahol egy díjra 300-an voltunk (túlzok persze).
meg csináltam egy képet a házról, ahol lakom, most a belső udvarból.

a nyíl mutatja, melyik az én ablakom.

ungewitter

ma amolyan szeles, felhős, napos, esős idő volt.
nagyjából tudtam pihenni, azt az egy próbát leszámítva, ami össz. fél órát tartott.

tegnap megvolt a kis koncertünk és mivel halálra etettek és itattak minket, természetesen nem sikerült valami hú de fényesen, de a vendégseregnek azért jól esett. volt egy vicces szitu, az egésznek a végén akartunk össznépileg koccintani, emeltük a poharunkat, erre megjelent oldalról egy idegen női fej és közölte, hogy jó volt, jó volt, de következő alkalommal legyen valami pörgős blokk is, mivel ők nem annyira klassik-freak-ek (a tavalyi koncerten slágerek mentek - na valami olyasmit!). mi meg megdermedve koccintottunk, aztán alig bírtam inni a nevetéstől, annyira komikus volt ez a szitu.

megint álmodtam :)

ezúttal is cifrát, bár azért nem olyan filmszerűt, mint múltkor.

a két súlypont:

1. hd valamilyen ismeretlen alkotóelem megmozdításával tönkreteszi a váci konzervatórium egyébként világhírű és új orgonáját.
2. hd megnéz egy lakást újlipótvárosban (el volt tolódva budapest, úgyhogy a ház valahol a lánchíd körül állt a dunaparton).

a sztori állandó szereplője erhard volt, nála is elég sok időt eltöltöttem, illetve eltöltöttünk, mert más szereplők is előbukkantak.
az orgonát tehát tönkretettem, egyszerűen beomlottak a sípok az orgona oromfaláról, olyan volt a látvány, mintha egy kockakirakós dőlt volna le, de csak részben. a váci konzinak egyébként interaktív monitorral felszerelt bejárata volt, maga az épület is eléggé szemrevaló volt és az orgona is nagyon érdekes volt (az életben se monitor, se érdekes orgona (bár nem rossz, ami van, és hasonlít az álombelihez), se különösebb szemrevalóság..). az orgona javítását, amit mellesleg úgy akartam kivitelezni, hogy az igazgató észre se vegye (egyébként tudott a balesetről, mert beszéltem valamikor vele, csak az álom ezen részére már nem emlékszem), erhard egyik, általa eléggé utált volt osztálytársa, lilla végezte el (lilla marcsihoz hasonlított, csak (sic!) lila haja volt). aztán kiderült, hogy norbi, aki szintén előbukkant, ért az orgonaépítéshez. szóval ketten egymás után valahogy rendbehozták a dolgot - kiderült, hogy effektive tényleg csak összedőlt, nem ment benne semmi tönkre.
a lakás megnézése meg valahogy úgy folyt, hogy erhardnál voltam, volt ott valami nő is, meg mintha norbi is ott lett volna...igen, ott volt, csak más fizimiskával. a lényeg, hogy a nő (aki egyébként elég fontos volt) rendet rakott a konyhában, mindenfele, közben erhi felhívott egy nőt, aki a lakást hirdette, a következő szöveggel: "jé ká (=jó napot kívánok - a szerk.), erhard vagyok, a lakás miatt telefonálok." aztán várnia kellett, közben bejöttem én a képbe és elfelejtkezett a telefonról. aztán végül én hívtam fel a hölgyet, akivel aztán valamilyen kávézóban ücsörögtünk, férjével együtt. kiderült, hogy a lakásban eddig többnyire murányi márti lakott és nagyon örvendtünk, hogy egy régi barátomról van szó és hogy én is zenélek. a lakás nagyon szép volt, bár nagyon nem emlékszem rá. az biztos, hogy a nő állítása szerint a milleneumi udvar nevű műintézmény van a földszinten, de én csak egy építési területet véltem felfedezni. a lépcsőházat is a hátulról határoló utcáról lehetett megközelíteni. miközben mentem hátra a lépcsőhöz, közöltem erharddal, aki közben régi ismerősökkel parolázott (hogy kerültek oda?!), hogy megnézem és megyünk (hova? nemtom).
ja az megmaradt, hogy az egyik ablakból lehet látni a lánchíd pilonjait. meg hogy a lánchíd végül összekeveredett a szabadság-híddal, ahol az új festést méltattam, valami pirosat is rányomtak, nomeg elment előttünk egy tuja villamos, szépen felújítva, a két motorkocsi barnássárga, a középső bkv-sárga... és ekkor felébredtem :)

purc

a mai napról csak annyit, hogy kipurcantam.
ja, meg hogy ne csak panaszkodjak, van egy új énektanítványom írországból, nagyon kedves és még tehetséges is.
hát ennyi.

tegnap/ma

ahhoz képest, hogy a reggel elég zaklatottan indult, a tegnapi napon felettébb elviselhetően alakult. pl. sütött a nap, ilyen szépen:

az esti modern muzsika koncert is lement, úgy, ahogy. valamelyest élményszerű volt, hogy (majdnem) az összes énekes résztvett benne.
főpróba:

ma meg korán indult a nap, langernél voltunk regiszterpróbán (magyarul szólampróba), aztán 11-kor kezdődött a végzős színészek diplomajátéka. úgy a 70%-át megtekintettem, nagyrészt nagyon tetszett, de sok helyen elbambultam (mivel az irodalmi német, ráadásul hadarva, számomra nem annyira érthető). aztán eschi 3 órán át (fárasztó volt), aztán pohl egy óra (itt már alig éltem), aztán meg a szombati hakninkra próba (itt már rokkant voltam). aztán most itthon. hát, alig élek. ez így nem annyira vicces amúgy :(

(in)somnia

feltehetően egy nem igazán időszerű behatásnak köszönhetően a szervezetemnek nem volt kedve elaludni. forgolódtam másfél órát legalább. reggel 6.45-kor keltem (7-re volt beállítva az óra). majd mivel nem nagyon bírtam megmozdulni, a reggel 9-es próbámat lemondtam.
nade álmodtam egyet, megint elég cifra volt.
lássuk.
szereplők:

• zoey (soha még egy szót nem beszéltem véle)
  
• kerekes marci
• anyám
• egy öreg bácsi
• előbbi felesége (egy ideig él, aztán halott)
• apám hangja
• johanna
• rostock-i színészek (arc nélkül)

röviden a sztori: valahol a józsefvárosban kórincáltam (később kiderült, miért), mégpedig a nem létező pázmány utca-semmelweis utca-xxx utca által keresztül vágott pázmány tér környékén. valami zavargás volt, egy bácsi rendőrért kiáltott. felhívtam hát a rendőröket és kiküldték zoey-t. aki mondjuk nem rendőr volt, de valami őrző emberke. fura mód nagyon gyorsan összehaverkodtunk. sétálgattunk utána mindenfele. valami elhangzott a graffitik leoldásáról is. majd ezután kiderült, hogy budapest összes graffitijét leoldják (bár rossz technikával) - apám mesélt róla. mindegy, zoey-val akartam volna sörözni, miután elbúcsúztunk. próbáltam magamnak cigit venni, de valahogy mindig csak mentolosat sikerült. aztán az egyik boltban vettem végre davidoffot, plusz két mini-szalámit (soha nem eszem olyat) és a pénztáros hölgy felszámolta a cigi-entsorgungot (megsemmisítést), valami 7000 forintot. MERTHOGY! azért kórincáltam én ott, mert cigit semmisítettem meg, egy új leszokási eljárás folyamataként. egy ismeretlen lakásban történt a szecskázás, ám a boltban kiderült, hogy el kellett volna égetni és nem felvagdosni, mert így plusz munkát és szemetet csináltam csak az entsorgereknek. (ezt a szót használta, holott az álom ezen része magyarul zajlott). aztán próbáltam elérni zoey-t, akartam írni neki iwiwen, de ez valahogy elmaradt.
ekkor keltem fel először.
az álomnak végül nem lett folytatása, de ekkor bekapcsolódott a német részleg. egy alternatív lukács-passiót játszottunk, melyben én játszottam az alvási problémákkal küzdő kisgyermeket, aki közben csodákra képes: plüssállatokat éleszt fel és dob ki az ablakon, hadd repüljenek... közben kerekes m. mászkált meztelenül egy szobában és asszem ettünk vmit együtt.
JA meg voltam röviden vmiért unokatesóm (37 éves, lány) lakásában, ahol is kiderült, h egy volt kórustársammal jár, aki bolond kicsit és hát jóval fiatalabb, mint ő.
no, mostanra ennyi maradt meg.
remélem, jól szórakoztak :)

magasabbra!

gondoltam, hogy a ma esti próba kicsit keresztülhúzza az eddigi nyugalmat: nem bírom, hogy az énekelt kórusműben elhangzó hamis hangokat nem korrigálja a karnagy. hát ma is hamis volt. és bár szóltam, hogy mit kéne magasabbra intonálni, ugyanolyan boci szemekkel énekelték a rosszat. bááá
azon kívül pedig futni sem voltam, mivel egy tragédia felé közelgő együttes-próbán kellett résztvennem. tragédia nem lett, de szar hangulat annál inkább...
holnap meg koránkelés. ó jaj.

rostock reloaded

ahhoz képest, hogy éjjel megint sikerült vagy 3 órát félálomban aludni, egész jól zajlott a mai nap.
de lássuk, mi volt az elmúlt pár napban.
pénteken berlin, alpinál alvás (illetve kényelmetlen oldalfekvés...), másnap vonatozás.

hangulat a lengyel határon...

vicces vonatbelső milenával

kaliszban minden rendben van, a 90akárhány éves nagypapa is, a kaja is, milena is. szombat-vasárnap leginkább aludtam, ettem és kicsit énekeltem. szóval pihenés, az megvolt. aztán tegnap este ismét berlin, ismét kényelmetlen alvásszerűség, ma reggel gyors mitfahrgelegenheit, fél 9-re már itthon is voltam.
hát kábé ennyi.
ma meg minden elég stresszmentesen zajlott, eschi bácsi is meg volt elégedve a próbán, holnap nem kell miatta fél 8-kor kelnem.

rostock: helyi megasztár válogatás a piactéren...

jun és a kitömött nyest...

megjöttem

és most alszom egyet :)

kaliszbol jelentem,

hogy milena anyukaja meg mindig istenien foz. reszletek kesobb.
ime az unnepi tok meg mult hetrol, megmorcosodott :)

termin termin termin

reggel elég nehezen keltem, jóval később, mint ahogy szerettem volna. aztán hívott michi, hogy hol vagyok... 3 percig nem esett le, hogy a suliban kéne pózolnom a jövőheti hakni sajtótájékoztatóján és rajta kéne lennem a fotókon... hát nem jött össze. még a 10-es próbáról is elkéstem.
aztán a napom hátralévő részét leredukáltam és a délutáni próbán derült ki, hogy akár már most is úton lehetnék berlin felé, mivel elmaradt a korrepem. nos, azért telefonáltam, talán felvesz egy ürge fél 7-kor (mindjárt), vagy még felhívok egy csajt. vagy max marad az esti vonatozás... az legalább olcsó... de azért ez bosszantó. és persze az én figyelmetlenségem megint...

szekrény (meghoztuk)

meggyött a szekrény. :) örülök neki. szép. max-szal hoztuk fel, jó nehéz volt. főleg összerakni. régi...
amúgy ma nem volt semmi rendkívüli. szokásos gürizős nap. reggel sikerült megvennem végre a jegyeket lengyelországba. no meg a berlinbe menő utamat is elintéztem.

terhelés

ma gyakorlatilag 11-től este 9-ig suliztam. fárasztó volt. nem történt semmi különös, elintéztem a szekrény szállítását, nem kell érte fizetnem.
holnap megpróbálok vonatjegyet venni a hétvégére. pénteken és vasárnap alper miguelnél alszom :)

ja, a nap tragikuma: az eddigi 50 centes kleiner kaffee megszűnt, helyette van 1, ill. 1.50 eur-ért gépi kapucsínó és egyebek, illetve a régi kaffee, de csak großer. 80 centért :(

szekrény

ma elmentem katrin volt lakásába, ahol egy régóta húzódó ígéretemet akartam volna betartani, de.
előzmények: mikor még nem volt bútorom, katrin felajánlotta, hogy odaadja a szekrényét, mert költözik. egy régi, de szerinte szép szekrény. én azt hittem, hogy valami régi szar ddr-bútordarab, a lakótársai eléggé utálják satöbbi, nem volt kedvem elhozni. viszont megígértem, hogy segítek a kidobásban.
ma ez lett volna a feladat, szétszerelni, kidobni, ám mikor megláttam, nem hittem el, hogy ki akarják dobni. egy vitrines szekrény, faragott, gyönyörű anyagból, díszes kulcsokkal. nagyon szép, legalább 70-80 éves. szóval úgy döntöttem, hogy elhozom valahogy. max bérlek egy transportert az ikeából, ott úgyis csak 18 eur egy órára...

amúgy ma nem volt semmi érdemleges azt leszámítva, hogy állandóan bent voltam a suliban, de nem azért, mert annyi dolgom volt - egyszerűen nem volt idő hazajutni, olyan kevés szünetem volt a dolgok között......

más nincs. folyt. köv.

felmérés, alvás, szenvedés

elmentem hát az inJoy fitness klubba, ahol marco dolgozik. naívan arra számítottam, hogy a marco által beharangozott 27 eur pro hónap lesz a maximum fizetnivaló. hát nem: 110 eur tréningprogramm, 100 eur bevezető szeminárium (!), elméleti, 4 hét (!!!), plusz a havi 27... az első két összegből valamennyit visszafizet az egészségpénztár, de ők sem tudják, mennyit, mikor. szóval ennek lőttek. baromi sok elméleti órát is kéne látogatni, állandóan időpontot kéne egyeztetni (amit nagyon utálok eleve ebben az országban), szóval asszem mentesítem magam ezalól. ráadásul ott van az egyetemi gyúroda, az majd kielégít.
megjöttek amúgy a tornagatyáim, a szebbik még méretben is egész jó (bár lehetne eggyel kisebb).
aztán aludtam keveset és rosszul tettem, mert azóta még jobban szét vagyok esve. a mai két próba amúgy egész kedélyesen telt.
most eszem, aztán nemsokára bedőlök. megpróbálok nagyon meleget csinálni a szobámban...

meg

berlin reggel 5-kor.

megjöttem.
tegnap 16.25-kor indultam. majdnem minden halál pontos volt, csak az utolsó vonat nem - késett (majd lefagyott a tököm). aztán most konstatáltam, hogy 3-7-ig folyamatosan próbálnom kéne, ráadásul vad, modern darabokat, úgyhogy majd éjjel alszom. múlt éjjel nem sikerült, pedig még ment is volna. ám ezen a járaton valahogy óránként felébresztenek.
viszont a buszozás része akkor is egész gyorsan lement!
most megyek fittnes felmérésre, előre sajnálom a hölgyet, aki meginterjuvol. nem vagyok egy szép látvány - hallvány.

brutális

tegnap tököt faragtunk az elveszett, de visszatért medvével (pontosabban ő faragta, én néztem).

egészen durván jól sikerült.

visszahoztam a meki-gyűjteményem egyik igen jeles tagját kis lakomba, most úgy néz ki az asztalom norbi szerint, mint egy DJ pult. szerintem pedig, mint egy rakétaállomás egy asztala. minimum buszpályaudvaré. nah.

este fel norbihoz, alapoztunk, majd brutális táncklub. nos én minden buli-helyzethez eléggé szkeptikusan állok. mindenféle hülye okokból. de mivel rögtön az elején sikerült jó helyet találni a bárpultnál és mivel norbi fixen őrizkedett felettem, nem különösebben foglalkoztam a zajjal meg a körülményekkel. ellenben rengeteg emberkével találkoztam. gondoltam, hogy felsorolom... hát próbáljuk meg: igy, robi, kristóf, viktor, lóri (új ember), danika, steve, zolkó, ivánka, lögran úr, pál, lawlyn, almás laci - velük többé-kevésbé kommunikáltam - plusz még az a 15 ember, akik nem ismertek fel/nem vettek észre. én legalábbis nem nagyon mozdultam a helyemről. jól éreztem magam. mindenki jófej volt. és jól esett, na. monnyuk ha ez szabadtéren lenne, akkor jobban éreztem volna magam, de ez már részletkérdés. :)

most meg itt ücsörgök ahelyett, hogy lelkesen pakolnék. há mer nem vagyok lelkes...

itt vagyok na

senki ne higgye, hogy eltűntem. egyszerűen nem úgy alakult, hogy írogassak.
megvolt tegnap a fontosabbik koncert, tök jól sikerült. a tegnap estém is jól sikerült. egy kicsit helyrerázódott a mostanában zaklatott lelki életem (melyről itt ne is essék több szó).
holnap "hazamenetel" van, de előtte még megyek egyet bulizni.
budapest rocks!