családi rettenet reloaded

tegnap kezdődött, ma folytatódik.
fárasztó. a család egy olyan halmaz nálunk, amivel igazából nem lehet sok mindent kezdeni.
lássuk, miért is (elölről kezdve):
1. mindenkinek megvan a maga párja / élete, baráti köre, problémái, stb.
=> a család nem mindenképp hivatott ezen ügyek pótlására, illetve bizonyos mindennapi problémák megoldására.
2. a család nem magánélet, hanem intézmény.
=> eszem ágában nem lenne kifejteni a mindenféle lelki, nem lelki, de magán jellegű történéseket bármelyik családtagomnak - ők sem nekem.
3. a család mindig darabokban volt.
=> valaki mindig "utálta" a kedvesen kínos nagymamát / én vagyok a mediáns azáltal, hogy anyám és apám elváltak, DE ennek ellenére együtt ünneplünk. erről majd később.
4. a családban megpróbál mindenki kedves lenni a másikhoz.
=> általában nem sikerül, ilyenkor remek a hangulat.

és ez így lesz most is nemsokára (délután 5-től budaörsön).
merthogy ugye a kettősség. tegnap 23-án (?!?) lement a csizmár-oldal. röviden összefoglalva: 2 óra ajándékozás (mert annyi egyesével csomagolt ajándék volt és ugye meg kell várni mindenkit, míg kibontja) + evés, melyről én leléptem, hála norbinak. ma ebéd apámnál, meg némi ajándékozás. finom volt. most pihi, nemsokára idegesítő betlehemes, aztán budaörs. nagynénémék. ők is elég idegesítőek.

szóval mindenki a szeretetre gondol, de senki nem törődik a másikkal. ezért nem szeretem én ezt az időszakot.