kezdődött az etele téren, ahol mit sem sejtve beálltunk a sorba bérletet venni. az előttem lévő hölgym egkérdezte, mennyit kell fizetnie, mire jött a konkrét, tömör válasz, nyanya hangon: négyezer pénz! ekkor mi beröhögtünk, nade máris én kerültem sorra és a röhögéstől kicsit el-elcsukló hangon kértem egy diákbérletet. az első, ami feltűnt, hogy a pénztáros nő előtt volt egy nagy persely, mely egy világító segget ábrázolt, melyen egy nyílás tátongott, nyilván az elkallódott aprópénz okos összegyűjtése érdekében. a néni elrontotta a bérletet és azt mondta: "a f*szomba - bocsánat - elb*sztam" - ekkor édes elment röhögni, én meg nagyokat nyeltem, megkérdeztem, mennyibe kerül (mennyi pénz lesz ez nekem) - "elmondtam az árat, csak nem teccett idefigyelni, ott van a pénztárgépen" - hangzott a válasz. nem bírtunk magunkhoz térni, addig már az össze mögöttünk álló remekül szórakozott.
nagy élmény volt átutazni villamossal a szabadság-hídon, ma indult be újra másfél év után a forgalom, isteni volt.
a vörösmarty téren is láttunk szép dolgokat, de a legszebb talán ez volt:
"rómeo julia nyali" (aha..)
na meg a villogó örgdögszarv-árus, aki egy háromgyerekes család érkeztére és lelkesedésére csak ennyit mondott: "nem kötelező ám vásárolni..."
aztán volt egy idegesítő próbám, hosszabbra nyúlt, mint gondoltam (cserébe holnap elmarad).
most meg ettünk szusit és megyünk aludni :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése