éliás tóbiás

lemondtam az éliást, pedig engem választottak.

a rövid sztori így hangzik:
október elején a tanárom felhívott, hogy lenne-e kedvem énekelni mendelssohn éliásának második felét. nem nagyon van más, aki tudná csinálni és eléggé passzol hozzám. az első felét christian énekli. elvállaltam, annak ellenére, hogy le kellett mondanom két otthoni koncertet.
a többi szólam szólistáinak előéneklést szerveztek, ami két hete volt végül. annak rendje és módja szerint rendetlenség volt, rossz hangulat, csámcsogás, a professzorok részéről játék a növendékekkel és konkurenciaharc. a másik énektanár, nevezetesen wild, kitalálta végül, hogy az új kínai bariton, wang is szeretne előénekelni (pontosítsunk: wild szeretné, ha wang előénekelne - saját tanítványáról lévén szó). ez ugye azt jelentette, hogy christiannak és nekem is elő kell énekelni, habár már egyszer felkértek a koncertre. ez eleve már elég vérforraló dolog volt. a "második" előéneklés ma zajlott le. wang énekelt, mindent, csak épp azt nem, amit előre egyeztetett a rektor a professzorral. aztán nekem kellett énekelnem: én azt az áriát vittem, amit előre megbeszéltünk. ennek ellenére, miután "befejeztem" a wang által félbehagyott áriát, a rektor egy másik számot kért tőlem, amit ugyan már egyszer énekeltem, de az legalább egy hónapja volt. jeleztem, hogy eléneklem, de nem ígérhetek semmit, nem így készültem. a tanárom a színpadra pattant és lekísérte a számot, amit úgyahogy előénekeltem. ezek után nem csoda, hogy kissé kikészültem ezen a kis játszmán. mondanom sem kell, az egész ének tanszak növendékestül, mindenestül ott ült és figyelt. az előéneklés általam végighallgatott része elég kínosan zajlott, majd mikor d. kettner akart újra előénekelni (egyszer már sajnos megtette), távoztam a helyszínről. felháborodva, mérgesen, mindezt teljesen hiába. ekkor döntöttem el, hogy bármilyen döntés születik, nem veszek részt többé ebben a projektben. nem szeretem a darabot, nincs kedvem ilyen hangulatban tovább bármit tenni az egészért. a tanárommal már beszéltem, azt mondta, hogy ezáltal wild kártyáit erősítem. én meg mondtam, hogy köszönöm, nem kívánok jolly joker lenni, nem vagyok az eszközük. aztán végül megértette és mondta, hogy ő is így döntött volna az én helyemben.
a tanárok, elsősorban wild, konkurrenciaharcot szítanak az amúgy példásan békésen működő énektanszakon. ez egyszerűen nevetséges és szomorú.
nem veszek ebben részt. ez van.
hálisten az otthoni két koncertet még időben visszaigazoltam, mégis csinálom őket...